Merre tartunk most mi, horgászok?
Ebben a bejegyzésben ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Korábbi bejegyzésemben említettem, hogy visszatérő vagyok a horgászatba és az írás világába is. Sok dolog változott 2017 óta. Leginkább az, hogy én is felnőttem... Már nem az a 16 éves kis középiskolás srác vagyok, ez tény. Másképp látok dolgokat, tapasztaltam ezt-azt, ez is igaz, de valami ezenkívül még más. Már nem csak úgy... pecáznak. És bennem felmerült a kérdés: mi változott meg? Vagy csak én látom másként most, visszatérve?
Nyilvánvalóan fel van futva az ágazat, a tavak szépülnek, új helyek nyílnak, napijegy, éttermek, telóról lehet intézni mindent. Ez mind szuper és kényelmes, de manapság az egész átmegy attrakcióba. Sok helyen már nem is csendet kapsz, hanem zsibongást, sőt a bekerülésről nem is beszélve. Manapság időpontra megy az élmény.
A legfontosabb észrevételt a végére hagytam: a horgászok közötti kapcsolatot.
Régen a parton beszélgetés folyt, ismeretségszerzés. Lehet, soha nem találkoztunk a későbbiekben, de ott, az adott pillanatban ez teljesen más volt. Volt egyfajta tudásátadás, egy csendes tanulás. – A fiatal figyelt, az idősebb mesélt. A fiatalok mostanában a TikTokot pörgetik a kapásra várás közben. Az idősebbek inkább nem szólnak semmit. Ez van.
Sok minden változott, ahogy mi is.
Talán egy valami nem változott, az pedig a közös szenvedély iránt érzett szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése