Translate

2026. július 18., szombat

Egybotos rapid peca

Az eredeti terv egyszerű volt. Egy gyors, könnyed horgászat Borsosgyőrben, egyetlen bottal, úszós módszerrel. Nem akartam egész napra berendezkedni, inkább kikapcsolódni, közben pedig készíteni néhány fotót és videót a Hal Velem oldalára. Az időjárás viszont már előre tartogatott némi kérdőjelet. A délelőtt még nyugodtnak ígérkezett, délutánra azonban fronthatást, erősödő szelet, estére pedig záporokat és zivatarokat jósoltak. Kíváncsi voltam, hogy a közelgő változás hogyan befolyásolja majd a halak kapókedvét.

Hely kiválasztva

A nap nem is indulhatott volna jobban.

Az első dobásra már meg is érkezett az első ponty. Ennél jobb kezdést aligha kívánhattam volna. Nem sokkal később a második hal is szákba került, közben pedig több szép úszós kapást sikerült videóra vennem. Az egyik fárasztást ráadásul fejkamerával is sikerült rögzítenem. Már ekkor úgy éreztem, hogy megérte kijönni.




Aztán jött a fordulat.
A finom úszós szerelékem beszakadt. Elsőre megfordult a fejemben, hogy újraszerelem, de közben a szél egyre inkább kezdett feltámadni, ráadásul ezen a részen nagyjából két-három méteres vízmélység volt. Úgy döntöttem, nem erőltetem tovább az úszózást. Ha már így alakult, előveszem a másik botot, és fenekező szerelékkel folytatom a horgászatot.

Ezután jó ideig nem történt semmi különös. Egy-két óvatos pöccintés ugyan volt, de komoly kapás nem érkezett. Közben a nap is egyre magasabbra emelkedett. A hőség rendesen próbára tett, a végére még egy kisebb leégést is sikerült begyűjtenem. A szél hol feltámadt, hol teljesen elállt, a front közeledtét viszont egyre inkább lehetett érezni.




Ahogy telt az idő, már azon gondolkodtam, hogy lassan összepakolok. Aztán egyszer csak... megindult a bot.

Az első fenekezős ponty után gyorsan visszadobtam ugyanoda. Nem kellett sokat várni, ismét kapás következett, majd még egy. Rövid idő alatt teljesen megváltozott a nap képe. A pontyok láthatóan ráálltak a helyre, és sorra érkeztek a kapások. Volt egy elvesztett hal is, de ez már semmit sem vett el az élményből.




Ami egy egyszerű, egybotos úszós rapid pecának indult, végül egybotos fenekezéssel és öt szép ponttyal zárult. A terv ugyan menet közben megváltozott, de egy dolog végig ugyanaz maradt: ezen a napon egyetlen bottal akartam horgászni, és így is tettem.

A legjobb időszak pedig éppen akkor kezdődött, amikor már majdnem befejeztem a horgászatot. Ez a nap ismét emlékeztetett arra, hogy a horgászatban sokszor nincs értelme sietni. Egy hosszabb csend után is bármikor megváltozhat minden. Sokszor éppen akkor jön meg a várva várt kapás, amikor már fejben hazafelé indulnánk. Nem rekordok születtek ezen a napon, viszont egy újabb történet igen.

És talán éppen ezért szeretek újra ennyit a vízparton lenni.





HAL VELEM 

Egybotos rapid peca Borsosgyőrben /előzetes/


 

2026. február 18., szerda

Több, mint horgászat

HAL VELEM portré

A horgászat ritkán kezdődik egy döntéssel. Nem úgy van, hogy az ember egyszer csak elhatározza: holnaptól horgász lesz. Észre sem vesszük, mikor válik az egész többé, mint halfogás.


Ez az írás erről is szól.

Nagyjából 11 éves koromtól nevezhető rendszerszintűnek a horgászat az életemben. Nem magamtól indult, és nem is volt horgász a közvetlen családi körömben. Az első vízparti élményeket édesanyám nagybátyjának köszönhetem. Ő feedertechnikával horgászott, főleg állóvizeken, és ma már nyugodtan kimondhatom: ha ő akkor nem visz el magával, ma kevesebb lennék. Ez nem költői túlzás, hanem tény.

Később a nevelőapámmal a horgászat lett a közös nyelv. Ő is évtizedes békéshalas tapasztalattal rendelkezik, nem egy, nem kettő, nem három év, hanem egy egész életnyi tudás. Tőle tanultam meg az úszózás rejtelmeit, azt a fajta finomságot és figyelmet, amit nem lehet könyvből elsajátítani. Innen jött a békéshalazás. Más választásom nem is volt.

Kezdetben nem filozófia volt, hanem a halfogás élménye. A fárasztás, a kapás, az a megmagyarázhatatlan érzés, amikor a bot életre kel. És persze az is, hogy jó időben egyszerűen jó a vízparton lenni. Hogy ez az egész később mit ad még... azt akkor még nem láttam. Csak később kezdett összeállni a kép.

Ma is azt mondanám, hogy hozzám legközelebb a klasszikus fenekezés áll. Másodsorban az úszózás, azon belül is mostanában a matchbotos horgászat. Voltak pickerbotjaim, sokat horgásztam velük, de még mindig bakancslistás egy 3,90-es vagy 4,20-as feeder. Ha címkézni kellene magam, elsőre azt mondanám: ponty- és amurhorgász vagyok. De az igazság az, hogy most leginkább arra vágyom, hogy jöjjenek a jó idők, és úszózhassak keszegre, kárászra. Ahogy telik az idő, az ember nyitottabb lesz. Egyre inkább érzem, hogy a pergetés felé is érdemes lenne komolyabban elindulni. És ha már bővülnek a határok, elárulom, hogy elég komolyan érdekel a vadgazdálkodás is. Hogy ez milyen irányokat nyit meg Azt még magam sem tudom.

Középiskolában vált igazán érezhetővé, hogy a horgászat több mint hobbi. A vizsgákra való felkészülésben rengeteget segített, hogy időt tölthettem a vízparton, ahogy a sport, például a foci is. Ekkor már látszott, hogy aki le tud lassulni, az máshol is jobban teljesít. Ma pedig ez hatványozottan igaz.


Amit a horgászat tanított az életről

Nagyon sokat. Leginkább azt, hogy rohanunk. Nem lassítunk. Halmozunk, anyagiasak vagyunk, és 
sokszor még az sem számít, ha mindez a saját egészségünk rovására megy. Pedig lehetne lassabban. Egyszerűbben. A horgászattal töltött idő pontosan ezt mutatja meg. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mit jelent nekem ma a horgászat: aztmondanám mindent.

Üzenet annak, aki most kezdi

Ez nagyon attól függ, ki áll a bot mögött. Más egy gyerek útja, más egy dolgozó felnőtté, más egy tanulóé. De ha egy dolgot kell mondani: csinálja! És ha teheti, ne egyedül. A legjobb akkor, amikor mindezt egy baráti társasággal élheted meg.

Egy rövid kitekintés

Volt szerencsém kilátogatni a 32. FEHOVA-ra.


Ez az esemény régóta a tavaszi szezon egyik fontos mérföldköve: szakmai bemutatók, termékújdonságok, előadások és találkozások sora hozza össze a természet, a horgászat és a vadászat szerelmeseit.


A kiállítás február 5. és 8. között zajlott. Én a zárónapon, vasárnap érkeztem, így a tömeg jóval kezelhetőbb volt, mint amit korábban tapasztaltam. Bár a szombat hagyományosan a legforgalmasabb nap, így is érezhető volt: a FEHOVA továbbra is egy meghatározó rendezvény. Érkezéskor még könnyen találtam parkolóhelyet, később azonban egyre többen lettek. A beléptetésnél egy ajándéknaptárat kaptunk. Első utam a horgászpavilonba vezetett. Ami különösen tetszett, az az interaktivitás: beszélgetések, eszmecserék, valódi párbeszédek alakultak ki. Nemcsak „nézelődős” vásár volt, hanem élő szakmai közeg. Az idő szinte észrevétlenül eltelt.




Lehet kisebb, lehet kevesebb látogatóval, de mégis mindig értéket hordoz. Nem arról szerettem volna írni, hogy mi minden volt ott, hanem arról, mit adott ez a nap: egy lehetőséget új arcok megismerésére, más szemléletek megértésére és arra, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk ahhoz, amit igazán szeretünk.

A FEHOVA 2026 számomra ismét megerősítette: a természet, a horgászat és a közösség együtt ad igazán maradandó élményt.



2026. február 17., kedd

2026 Előzetes


 

Mi változott az évek alatt?

Merre tartunk most mi, horgászok? 


Ebben a bejegyzésben ezekre a kérdésekre keresem a választ.


Korábbi bejegyzésemben említettem, hogy visszatérő vagyok a horgászatba és az írás világába is. Sok dolog változott 2017 óta. Leginkább az, hogy én is felnőttem... Már nem az a 16 éves kis középiskolás srác vagyok, ez tény. Másképp látok dolgokat, tapasztaltam ezt-azt, ez is igaz, de valami ezenkívül még más. Már nem csak úgy... pecáznak. És bennem felmerült a kérdés: mi változott meg? Vagy csak én látom másként most, visszatérve?

Nyilvánvalóan fel van futva az ágazat, a tavak szépülnek, új helyek nyílnak, napijegy, éttermek, telóról lehet intézni mindent. Ez mind szuper és kényelmes, de manapság az egész átmegy attrakcióba. Sok helyen már nem is csendet kapsz, hanem zsibongást, sőt a bekerülésről nem is beszélve. Manapság időpontra megy az élmény.

A legfontosabb észrevételt a végére hagytam: a horgászok közötti kapcsolatot.

Régen a parton beszélgetés folyt, ismeretségszerzés. Lehet, soha nem találkoztunk a későbbiekben, de ott, az adott pillanatban ez teljesen más volt. Volt egyfajta tudásátadás, egy csendes tanulás. – A fiatal figyelt, az idősebb mesélt. A fiatalok mostanában a TikTokot pörgetik a kapásra várás közben. Az idősebbek inkább nem szólnak semmit. Ez van.

Sok minden változott, ahogy mi is.

Talán egy valami nem változott, az pedig a közös szenvedély iránt érzett szeretet. 

Ahova gyakran visszatérek

Nem ezen a helyen sajátítottam el az alapokat, de ezen a helyen értettem meg igazán mit is jelent a horgászat. Számomra ott kezdődött minden. Itt tapasztaltam meg az érzést, amit gyakran keresünk. Az érzést, hogy nem kell sietni. Nincs verseny. Nincs teljesítménykényszer. Csak te vagy, a víz, meg az, amit magaddal hoztál...


Madarak, csend, nád; ez a Marcal és a Rába élővilága számomra.




Mindenkinek van egy ilyen helye biztosan, ahova szívesen jár vissza. Ide jöttök, ha el akartok tűnni egy időre... Egy kis világ, amit nem akartok mutogatni ..

2026. február 7., szombat

Visszatérés

Újra a parton

Kezdjük 2017-ben, ahol egy középiskolás srác gondolt egyet és a hobbijait összekötve elkezdett blogolni a horgászatairól (16 éves voltam ekkor). Aztán jöttek az évek, a teendők, rohanás ... és a horgászat mellett a sorok is valahogy csendben maradtak. Mindig csak egy ,,na majd jövőre,, miatt tolódott s szépen lassan feledésbe is merült. Így sok idő telt el, de egy valami nem változott...; A vízpart vonzása. Idén visszatér teljes egészében a horgászat, és vele együtt visszatér valami más is: az írás.

Természetesen nem volt eseménytelen a 2017 és 2025 közötti időszak, de ezen időszakon számlált horgászatok száma igencsak csekély maradt. A Facebook-on azonban elég aktívak voltak az emberek és minden héten érkeztek megtekintések, lájkok napjainkig. Úgy kúszott felfelé az oldalkedvelések száma 25-ben is, hogy 2017-ben élt utoljára az oldal. Ez számomra meglepő volt, de egyben jelzés értékű is. Csinálni kell...

Köszönöm, hogy itt vagy és hogy eddig olvastál.

Hívhatjuk visszatérésnek, de hívjuk inkább egy újrakezdésnek, egy új fejezetnek, 
amit már egy lefektetett alapokra építünk, mi közösen. Hisz ez nem csak rólam szól, ez rólunk szól. Azokról, akik szeretik a vizet, a nyugalmat, az élményeket és ezért talán egymás tanácsait is. Összetart minket a szenvedély, a horgászat öröme, a hazai tavak és folyók szépsége. 

Nem tudom, hányszor kezdjük újra az életben a dolgainkat, de most úgy érzem 
ez a kezdés jó helyről indul.

Még találkozunk !


D