Mi változott az évek alatt?

Merre tartunk most mi, horgászok? 

Ebben a bejegyzésben ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Korábbi bejegyzésemben említettem, hogy visszatérő vagyok a horgászatba és az írás világába is. Sok dolog változott 2017 óta. Leginkább az, hogy én is felnőttem... Már nem az a 16 éves kis középiskolás srác vagyok, ez tény. Másképp látok dolgokat, tapasztaltam ezt-azt, ez is igaz, de valami ezenkívül még más. Már nem csak úgy... pecáznak. És bennem felmerült a kérdés: mi változott meg? Vagy csak én látom másként most, visszatérve?

Nyilvánvalóan fel van futva az ágazat, a tavak szépülnek, új helyek nyílnak, napijegy, éttermek, telóról lehet intézni mindent. Ez mind szuper és kényelmes, de manapság az egész átmegy attrakcióba. Sok helyen már nem is csendet kapsz, hanem zsibongást, sőt a bekerülésről nem is beszélve. Manapság időpontra megy az élmény.

A legfontosabb észrevételt a végére hagytam: a horgászok közötti kapcsolatot.

Régen a parton beszélgetés folyt, ismeretségszerzés. Lehet, soha nem találkoztunk a későbbiekben, de ott, az adott pillanatban ez teljesen más volt. Volt egyfajta tudásátadás, egy csendes tanulás. – A fiatal figyelt, az idősebb mesélt. A fiatalok mostanában a TikTokot pörgetik a kapásra várás közben. Az idősebbek inkább nem szólnak semmit. Ez van.
Sok minden változott, ahogy mi is.

Talán egy valami nem változott, az pedig a közös szenvedély iránt érzett szeretet. 

Ahova gyakran visszatérek

Nem ezen a helyen sajátítottam el az alapokat, de ezen a helyen értettem meg igazán mit is jelent a horgászat. Számomra ott kezdődött minden. Itt tapasztaltam meg az érzést, amit gyakran keresünk. Az érzést, hogy nem kell sietni. Nincs verseny. Nincs teljesítménykényszer. Csak te vagy, a víz, meg az, amit magaddal hoztál...

Madarak, csend, nád; ez a Marcal és a Rába élővilága számomra.

Mindenkinek van egy ilyen helye biztosan, ahova szívesen jár vissza. Ide jöttök, ha el akartok tűnni egy időre... Egy kis világ, amit nem akartok mutogatni ..

Visszatérés

Újra a parton

Kezdjük 2017-ben, ahol egy középiskolás srác gondolt egyet és a hobbijait összekötve elkezdett blogolni a horgászatairól (16 éves voltam ekkor). Aztán jöttek az évek, a teendők, rohanás ... és a horgászat mellett a sorok is valahogy csendben maradtak. Mindig csak egy ,,na majd jövőre,, miatt tolódott s szépen lassan feledésbe is merült. Így sok idő telt el, de egy valami nem változott...; A vízpart vonzása. Idén visszatér teljes egészében a horgászat, és vele együtt visszatér valami más is: az írás.

Természetesen nem volt eseménytelen a 2017 és 2025 közötti időszak, de ezen időszakon számlált horgászatok száma igencsak csekély maradt. A Facebook-on azonban elég aktívak voltak az emberek és minden héten érkeztek megtekintések, lájkok napjainkig. Úgy kúszott felfelé az oldalkedvelések száma 25-ben is, hogy 2017-ben élt utoljára az oldal. Ez számomra meglepő volt, de egyben jelzés értékű is. Csinálni kell...

Köszönöm, hogy itt vagy és hogy eddig olvastál.

Hívhatjuk visszatérésnek, de hívjuk inkább egy újrakezdésnek, egy új fejezetnek, amit már egy lefektetett alapokra építünk, mi közösen. Hisz ez nem csak rólam szól, ez rólunk szól. Azokról, akik szeretik a vizet, a nyugalmat, az élményeket és ezért talán egymás tanácsait is. Összetart minket a szenvedély, a horgászat öröme, a hazai tavak és folyók szépsége. 

Nem tudom, hányszor kezdjük újra az életben a dolgainkat, de most úgy érzem ez a kezdés jó helyről indul.

Még találkozunk !

D

Horgásztársaim! Kellemes Ünnepeket Kívánok!

Miért szeretem a horgászatot? ...